A Várhegy körül elterülő soros, néhol szabálytalan elrendeződésű utcákon a lakóházak mind a belső telken épültek, amit portának, belhelynek neveznek. Általánosan jellemzőek a hosszú, keskeny szalagtelkek, amelyek legtöbbször az utcára merőlegesek. A társadalmi-gazdasági helyzet alapján két csoportra oszthatók a füzéri porták: csűrös és csűr nélküli. Az egy-két fiókos csűr általában a telek hátsó végében, keresztben helyezkedett el, a kapuval szemben, elől-hátul kijárattal.

Füzéren a ház (szoba) – pitvar - kamara és a külön bejáratú, de az épülettel egybeépített istálló beosztású épületek a jellemzőek.
A kamarát sok helyen a lakók számának növekedésével vagy az életmód változása következtében hátsó házzá, hátsó szobává alakították. A módosabb gazdák már a két világháború között időben is kétszobás házakat építettek. Az építés anyaga a XIX. század közepéig a dús erdőtakaró miatt a fa volt, de a Füzérkomlóson megnyitott kőbánya az 50-es évekre teljesen kiszorított a fa és vertfalú építési technikákat. A fejlett ácstechnikáknak megfelelően szarufás tetőszerkezet a jellemző, amelynek kiképzése kontyos, mind a négy oldalán fedett. Az épületeket a századunk elejéig kizárólag zsuppal fedték, melyet rozsszalmából kézicsépeléssel nyertek. Az egyes zupkötegeket kicskének hívják, melyeket lépcsőzetesen rakták egymásra. A fedés után a szalmát kecskelábakkal szorították le a tetőgerincen.

A hagyományos paraszti ház magva a tűzhely volt, ami a század fordulóig a szobában helyezkedett el. A nyílt tűzön való főzést a zárt tűzhely, a masina váltotta fel. A későbbiek során a szobából kikerült a kemence a pitvarba és itt már szabadon áramolhatott ki a füst a szabadkéményen keresztül.

A lakóház egyes helységeinek berendezése mindig a tulajdonos társadalmi-vagyoni helyzetétől függött. A bútorok sötét, rendszerint fekete alapszínűek, s ezeket piros, kék, sárga és zöld virágcsokrokkal, füzérekkel díszítették és évszámokkal látták el.

A mestergerendába vésett évszám alapján a házat 1879-ben építette Horváth András. Az épület kőalapokon nyugvó, sárba rakott kőfalazattal épült. Padlózata valamennyi helyiségében döngölt agyag. A ház keleti homlokzatánál kb. 40 cm széles tőcke, padka látható, melynek több funkciója is volt. Elsősorban meggátolta, hogy az esővíz a közvetlenül a házfal mellett folyhasson, másrészről itt ültek le a ház lakói, hogy megbeszélhessék a falu történéseit.

A bútorokat a szobában az úgynevezett sarkos elrendezési mód szerint helyezték el. A századforduló előtt a tűzhely és a kemence a szoba bejáratától balra helyezkedett el. A vele ellentétes sarokban van az asztal, mögötte a karosláda. Ez a szöglet számított a legtiszteletreméltóbb részének. Sajátos darab volt a karosláda vagy élésláda, mely egyben tároló és ülőbútor is. A felemelhető tetejű, négy rekeszre osztott ládarészben vászonneműt és ruhaneműt tartottak, de gyakran tejfölt és kenyeret. A másik két sarokban emelkedtek az ágyak. Elől volt a szebbik, magasra vetett, un. vendégágy, a másik egyszerűbb volt, a gyerekek számára pedig a szegényebb helyeken az ágy alá tolható kerekes ágyakat használták. A két utcára néző ablak között látható szent kép, melybe a hagyományok szerint elhelyezték a menyasszony koszorúját. Alatta áll a komód, melynek tetején vásárfiákat, szent szobrocskákat apró cserépedényeket helyeztek el. A menyasszony hozományához tartozott a ruhanemű tárolására szolgáló a láda, mely felemelhető tetejű és virág mintákkal díszített. A festett, díszesebb bútorok mellett természetesen megvoltak az egyszerűbb, sokszor saját maguk által készített bútordarabok is. A szoba hátsó falábafalikasznit alakítottak ki, cserépedényeket, üvegeket, tejet, tejfölt tartottak itt. A falakon a vallásnak megfelelő szent képek, tányérok, valamint a faluból összegyűjtött szőttesek találhatók.

A pitvar ill. a konyha funkciója sokat változott az idők során. Eredetileg a szoba előteréül szolgált a pitvar, de a kemence kikerülésével és a mellé épített masinával már főzés színhelye lett. Az edényeket a falra akasztották, az ajtóval szemben láthatók süteményformák, mellette fából faragott dagasztó tál, tésztaszűrő, gyalu is megtalálható. A kemencéhez elengedhetetlen eszköz volt a kenyérsütő lapát és a szénvonó.

A kamara eredetileg tároló helyiség volt. Élelmiszer, háztartási és munkaeszközök kerültek itt elhelyezésre. Látható itt egy szuszék, melyben szemestakarmányt tároltak, mellette rokka, kézimalom, tiloló, gereben, káposztás hordó, terménylapát, csörlő bak, nyüst és a teknővájás eszközei.

A ház hátsó részében külön bejárattal ellátott istálló található. A hátsó falat a hosszú jászol foglalja el, középen egy elválasztó rúd van, ami a jószágokat különítettel el. A szegényebb házaknál tehenet tartottak, melyek igavonásra is alkalmasak voltak.

Az udvaron található még a kocsiszín, mely alatt a szekeret tárolták. Mellette a disznó és baromfi ól.

A Füzéri Tájház számos, évente megrendezésre kerülő hagyományőrző rendezvény helyszínéül is szolgál: Pünkösdi Mulatság, Tavaszi Várkapu Tárogató, Füzéri Várnapok, Zempléni Szabad Pálinka Nap, Fonó, Csűrdöngölő, Falusi lakodalom.

Az 1870-es éveket idézőTájház bővítése csűrrel, és az 1940-es, 50-es éveket idéző lakóépület kialakítása

Feltehetően a XX: század elején épült lakóház többszöri átalakítás után nyerte el mai formáját. Hagyományosan háromosztatú parasztház-jellegű a kialakítása. A látogatók számára lehetőség nyílik arra, hogy megismerjenek két különböző korszakot, az ezekhez kapcsolódó életet, használati és berendezési tárgyakat. Ehhez kapcsolódóan beszerzésre kerülnek a szükséges eszközök, megvalósul az épület restaurálása, valamit a mai kor elvárásainak megfelelően modern, minden igényt kielégítő interaktív kiállítás lesz megtekinthető.